A szabadság,vagy mi? 14.

A vélt szabadság

Tizenhárman voltunk a kollégiumi szobában.

A szecskák, akik nem hagyták magukat. 

Egymást biztatva álltunk ki, magunkért és egymásért.

Nem voltunk" jókislányok" , sőt borzalmasak voltunk, nem tanultunk, sokat lógtunk. 

A diákszálló idős felügyelői azt mondták, ők még ilyet nem tapasztaltak.

Minden egy kaland volt.

Hétvégéken is egymásnál lógtunk, kijátszottuk a szülőket.

" Tanulunk " - mondtuk miközben diszkóban táncoltunk, pasiztunk.

Szabadnak és nagynak éreztük magunkat. 

A hazugságainkat becsomagoltuk és megmagyaráztuk magunknak, miért tesszük, 

hisz a szörnyű szülő nem értené az igazságot úgysem.

Tomboltak a hormonok. 

A felnőttek ellenséggé váltak, egymás példaképei lettünk.

Ki mer nagyobb katyvaszt maga köré keverni? Ez volt a kihívás.

És erre megtaláltam a partnerem, kebelbarátnőmet lakóhelyemen is.

Akinek mindent elmondhat az ember, aki nagyon szereti és megérti.

Ablakon másztunk ki, úgy jártunk bulizni.

A legdurvább esetünk az volt, amikor világgá mentünk..

Ő azt a hantát hintette el, hogy a papírboltba megy.

Nekem ott volt a kolesz...

Gyalog indultunk, két falut haladtunk. 

Közben a walkmanből Aerosmith: Crazy zenéjét hallgattuk.

Azonosultunk vele, és a hippi eszmékkel.

Egy hetet bujkáltunk, haverok üres házában laktunk.

Először ő ment haza. Hiányzott a családja.

Pár nappal később én. Nekem pénzem nem volt.

Addigra már hazudnom sem kellett. 

Hiszen kollégiumban voltam.