Ki vagy a sztorid nélkül? És a sztoriddal? 1.

Az első kérdést amikor először hallottam megállított. 

Ki is vagyok valójában a történetem nélkül?

Nincs mögöttAzem múlt, élettapasztalat, szokások, szerepek.

Nincs aggódó szülő, jó feleség, jó alkalmazott, megfelelési szokások és még sorolhatnám.

Mi marad?

Valami alapvetőbb, valami szabadabb.

Érzékelés, érzés, ítélkezés nélkül.

Ha sikerül megélnem ezt az állapotot, láthatom önmagam lényegét.

Nem vagyok formálva a múlt eseményei, vagy a társadalom elvárásai szerint.

Vágy a megfelelésre.

Születéstől fogva tanuljuk, hogy a szeretet, biztonság, az elfogadás feltételekhez van kötve. 

A környezet elvárásokkal bombáz minket, hogyan gondolkodjunk, viselkedjünk, ahhoz, hogy jó gyerekek és felnőttek legyünk.

Mi pedig észrevétlenül alkalmazkodni kezdünk, azért hogy tudjunk kapcsolódni.

Közben összefonódunk a félelemmel.

A félelemmel, hogy kirekesztenek, elutasítanak.

Cserébe lesz egy képünk arról, hogy milyennek kellene lennünk.

Elnyomjuk azt akik vagyunk, volnánk.

Jó kapcsolódások ezek?

Nem lehet olyan kötődéseket megélni ahol nem kellenek ezek a maszkok?

Ahol önmagam lehetek erősségekkel, gyengeségekkel? Mert elfogadom mindezt?

Sőt így szeretem magam?

És mi lenne, ha mindezt megtaníthatnánk az embereknek?

Hogy ne ragadjanak bele az elvárásokba, hitrendszerekbe, tapasztalatokba.

Hogy mindebből van kiút.

Ezért osztom meg Veled az életem eseményeit.

Azaz: 

KI vagy a sztoriddal?