Nagynéném 11.

Amikor hozzá kerültem, alig ismertem. 

Ritkán találkoztunk azelőtt.

Az új körülmények jobbak lettek: 

szép szobát kaptam,mindig volt étel, meleg és biztonság.

Ugyanakkor a szabadság, amit otthon éltem egy csapásra eltűnt.

Helyébe szigor és bezártság lépett.

Nénikém keményen dolgozott: 

piacra járt, kertet művelt, állatokat gondozott. 

Engem is munkára nevelt. A takarításon kívül mindig akadt tennivaló. 

Készülni kellett a vásárra:

 kacsákat pucolni, kertet kapálni, főzni, mosni.

A mosást utáltam a legjobban. 

Nyitott gangra kellett kivinni a forgótárcsás mosógépet, télen- nyáron.

Sokszor azt hittem megfagyok. 

Felüdülés volt, ha az unokáira kellett vigyáznom. 

Négyen voltak. 

Szerettem őket, főleg a lányokat.

Vagy csak egyszerűbb volt velük, a fiúkkal nem igazán találtam meg a közös hangot.

A legnagyobb lánnyal folytatott beszélgetéseinkre mai napig jó szívvel gondolok. És az ő anyukájára.

Nénikém másik lányával nem volt szoros a kapcsolatom.

Egy olyan parasztcsaládba ment férjhez, ahol a munka sosem állt meg. 

Traktort vezetett, teheneket tartottak. Az életük állandó robot volt.

Gyerekeivel sem lehetett. 

Emlékszem egy szandálra, amit megvett, de évekig a szobámban dugdostuk, mert nem merte hazavinni. Félt az anyósától, nehogy leszidja.

Az én életem szabályok közé szorult. 

Olvasni csak titokban mertem, mert azt időpocsékolásnak tartotta nagynéném. 

Barátokkal találkozni csavarogni ritkán mehettem. 

Az életem az ő elképzelései szerint zajlott.

Nem mutatta ki a szeretetét, az élet keménnyé tette. 

Míg volt férje rettegésben volt, lányait nagyanyám nevelte hosszú ideig. 

Végül párja öngyilkos lett.

Neki sem lehetett könnyű, amikor odakerültem hozzá. 

Évek óta egyedül élt, lányai férjnél.

Próbált betörni, életre tanítani, amiért hálás is vagyok neki. 

Sok dologban lettem gyakorlatias ettől.

A nagyobbik lánya más volt. 

Ő megértette a minőségi idő és beszélgetés fontosságát. 

Nyaralni is elvittek magukkal.

Amikor alvászavaraim lettek,, tőle kaptam az agykontroll könyvet. 

Akkoriban minden második éjszakát ébren töltöttem. 

Azt hitték, hogy a halottaimtól félek. 

Nem így volt.

Aki szeretett élete folyamán, mért bántana utána?

A szorongásom a jövőtől  való félelem volt. 

Attól rettegtem, hogy ez az élet lesz a jövőm.

És szenvedtem az anyám hiányától, hogy nincs senkim.

Az agykontroll könyv nagy fordulópontot hozott. 

Kipróbáltam a technikáit is működtek.

Ügyetlen voltam tesiből. 

A leírtakat alkalmaztam, és működött. 

Tudtam kötelet mászni, szekrényt ugrani.

Varázslat volt.

Az első varázslat. 

Azt éreztem, hogy valamit irányítani tudok, befolyásom van dolgokra.